Szűrés a legdrágábbért: az egészségért

...tucatnyian várakoztak türelmesen,

hogy sorra kerüljenek a Nazar-Med Kardiológiai Szűrésén. Élve a lehetőséggel sokan vállalták a várakozást, hogy az "egyszerű" vérnyomás mérést követően ellenőriztessék vércukruk- és koleszterinjük szintjét, vagy a végtagjaik ereinek állapotát. De leginkább, hogy "panaszkodjanak" és hiteles tanácsokat kapjanak.

Mit tapasztalt, hogyan jellemezhető a Dunakeszi lakosok kockázati szintje a kardiológus mutatói szerint?

Délelőtt tíztől délután négyig csaknem ötvenen kerestek meg, akik közül heten máshonnan érkeztek. Volt aki Szlovákiából, volt aki Erdélyből de Gödöllő és Budapest sem maradt ki a sorból. A betegek több, mint háromnegyede magas vérnyomással küszködik, az esetek egy részénél a korábban alkalmazott gyógyszeres kezelés nem volt hatásos. Több betegnél kimutatható volt a kezdődő alsóvégtagi érszűkület, olyan állapotban, amikor az még panasz nem okoz. A vizsgálatra jelentkezettek mintegy kétharmada volt túlsúlyos, ami sajnos magában hordozza a magas vérnyomás és a cukorbetegség kialakulását. Kiugróan magas vércukor értéket nem mértünk, azonban az emelkedett koleszterinszint a betegek mintegy 25 %-nál kezelésre szorul.

Miért tartották fontosnak az alsóvégtagi érszűkület mérését?

Egyszerű, jól alkalmazható módszer az érelmeszesedés kimutatására. Ezzel a méréssel már a kezdeti stádium is kimutatható, de mint tudjuk ez az egész szervezetet érintő betegségtípus. Amennyiben ennek a legcsekélyebb jelét is találjuk, akkor kutatni kell valamennyi előfordulási helyét, például a szív koszorúereinek állapotvizsgálatával is.

A gyakran emlegetett rizikófaktorokkal mi a helyzet?

A túlsúlyról már beszéltem, azt összeszedni nem nagy dolog, de attól megszabadulni, vagy legalább a mértékét csökkenteni már jó teljesítmény. De kérem, higgye el: fölösleges a legjobb orvos diagnózisa és a legkiválóbb gyógyszerek alkalmazása, ha nincs együttműködési készség. Negyedévente megjelenni a kontroll vizsgálatokon dicséretes tett, de ha nem párosul ez életmód váltással, akkor nagyon nehéz helyzetbe hozza az érintett önmagát. Egyszer meg kell próbálni a mindennapok rohanásába egy félórát beiktatni a súlyproblémával (is) küszködőnek, először csak hetente egyszer, majd lehetőleg több alkalommal. A mozgás a legolcsóbb egészségvédő szer, recept sem kell hozzá, minél több, annál többszörös a védelem is.

És a dohányzás?

Ha csak egytizede jutott volna annak a hihetetlen reklámköltségnek az egészségmegóvásra, ami a cigarettákat népszerűsítette az elmúlt évtizedek alatt, tudom, hogy nem itt tartanánk. Generációk nőttek föl úgy, hogy kevesen és főleg nem átütő erővel emeltek szót a már magzatok megfoganása után a szülői dohányzás mérséklése, vagy elhagyása érdekében. Az eredményt látjuk, de nem törődhetünk bele. Legyen új jelmondatunk: Le a cigarettával, az élet nevében!

Dr.Metz Edit főorvosnő előző számban közölt észrevételeire több olvasónk kérte, hogy részletesebben térjünk vissza. Legtöbben az elhízás okozta veszélyekről érdeklődtek.

Régebben azt mondták, hogy azt a néhány(!) kilót, amit legutóbb a húsvéti vendégjárás alatt sikerült magunkra erőltetni, már a nyár elején - amikor hegyekben áll az olcsó friss zöldség és gyümölcs - könnyen lerúgjuk magunkról. Ma már látjuk, nem is olyan könnyű dolog. Csupán szépészeti gond ez?

Sajnos nem. Valamennyi felmérés azt mutatja, hogy ma hazánkban minden második ember túlsúlyos. Az elhízás a szervezet túlzott zsírfelhalmozása. A túlsúlyosság mértékére egy számítási mód használatos, mely a testsúlykilogramm osztva a magasság négyzetével: ez a BMI (Body Mass Index). A normális érték 20-25 között van, 25-30 között beszélünk túlsúlyról, 30 felett elhízásról, 40 felett pedig kóros elhízásról. Általában a 40, de egyesek a 35 feletti BMI-t is kóros elhízásnak jelölik meg. Magyarországon a felnőttek 60 százaléka túlsúlyos és elhízott, tehát a testtömegindexe 25 felett van. Ezen belül a túlsúlyosok aránya a férfiaknál, az elhízottaké a nőknél magasabb. Az elhízás tehát nem egyszerűen esztétikai kérdés, még csak nem is tünet, hanem a WHO által a 10 legsúlyosabb kór közé sorolt krónikus betegség.

Milyen veszélyeket jelent konkrétan a súlytöbblet?

Az elhízottakat sokkal nagyobb mértékben fenyegeti a magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavarok, mozgásszervi és légző-rendszeri panaszok stb., a lelki terhekről már nem is beszélve... Több szervben is komoly problémát jelenthet ez. Példaként néhányat: a máj elzsírosodása csökkenti a méregtelenítő funkciók ellátását. A szív körüli zsírréteg sem mondható előnyösnek, de az igazán komoly problémát a hasi elhízás jelenti, ami többféle veszélyt is jelez.

Ezt az elpocakosodást hívja az orvostársadalom diszkréten "metabolikus szindrómának..."

Így van! A hasban lerakódott zsírréteg elsődlegesen a cukorbetegség kialakulásának kedvez. Ez az, amelyet "NÉMA GYILKOS"-nak nevezünk, hiszen minden tünet nélkül vezethet észrevétlenül a szívinfarktus kialakulásához. A cukorbetegség hatására a verőerek állapota sokkal gyorsabban romlik, hamarabb alakul ki az érelmeszesedés, ami a lábszár ereit, a szív koszorúereit és az agyi ereket veszélyezteti. Alattomos betegség ez, mert károsítja az érző idegeket, amelyek a fájdalomérzés közvetítenék, emiatt gyakran a fájdalmat nem érezve, észlelhető tünetek nélkül alakulhat ki a szívizom infarktus. A cukorbetegség olyan erős rizikófaktor, mintha már az adott személynek lezajlott volna egy infarktusa. Ezért is fontos a felnőtteknél az évenkénti szűrővizsgálat: pontos képet adhat a szív erei állapotáról, a kialakult veszélyeztető tényezőkről. A cukorbetegségben a fájadalomérzés kiesik, csakis objektív vizsgáló módszerekre támaszkodhatunk (szívultrahang, terheléses EKG1). Eddigi munkám során számos cukorbetegnek sikerült szívkatéterezés alkalmával (a koszorúerek megfestésével) a közvetlen infarktust okozó ágat kitágítva megelőzni a nagyobb bajt. Szintén némán dolgozik a magas koleszterinszint is, ami ugyancsak a metabolikus szindróma része. Beépül az erekbe, és egyre növekvő meszesedést eredményez, ami aztán elzárja azt. Ez idővel szívizominfarktust, agyi keringészavart eredményezhet, valamint a "kirakatnézegetők" betegségét. Azokra mondják ezt, akiknél az alsóvégtag verőereinek meszesedése következtében a lábikrában olyan fájdalom jelentkezik, ami miatt az illetőknek bizonyos távolság megtétele után meg kell állniuk. Ezt a betegség csoportot tudjuk az alsóvégtagi Doppler vizsgálattal még panaszt nem okozó korai stádiumban is kiszűrni.

Hatással van-e a túlsúly a vérnyomásra? Régen úgy tartották, az a jó vérnyomás felső értéke, amennyi az életkorunk + 100. Igaz ez?

- Ez a képlet már megdőlt! Általánosságban akkor jó a vérnyomásunk, ha az 140/90 Hgmm alatt van. Cukorbetegeknél azonban még ennél is szigorúbbak vagyunk, az ő vérnyomásuknak 130/85 Hgmm alatt kell lenniük. Az elpocakosodás kísérője a magas vérnyomás. Tudni kell azonban, hogy a vérnyomás nem egy állandó érték. Mozgás során , illetve idegállapot függvényében emelkedik. Ezért nem lehet mindig a rendelőintézetben mért vérnyomásértékre alapozni a kezelést. Vannak, akik annyira izgulunk az orvosi vizsgálat előtt, hogy ez megemeli a vérnyomásukat. Ezt nevezzük "fehérköpeny hatásnak". Sokat segíthet, ha 24 órás vérnyomás monitorozással ( ABPM) tudjuk egy teljes napon keresztül követni a vérnyomás alakulását. Ez nem csak a magasvérnyomás betegség megállapításában segítség, hanem a gyógyszeres kezelés hatásosságának ellenőrzésében is.

Mennyire hatásos a gyógyszeres kezelés?

Szakmai berkekben közismert tény, hogy a gyógyszerrel kezelt magasvérnyomásos betegek csak mintegy negyedénél érjük el ezáltal a kívánt hatást, vagyis csökken a vérnyomása 140/90 Hgmm alá. Ha pedig ez nem történik meg, akkor hiába szedik a gyógyszert, a szövődmények kialakulása nem csökken. Nagyon sok Magyarországon a szinte járásképtelen, kezén-lábán bénult beteg. Az ő életminőségük jelentősen beszűkült, de beszűkült a család lehetősége is. Sokkal jobb lenne megelőzni a bajt!

Mire figyeljünk a mindennapok során? Hogyan fogyjunk? Mit tegyünk és mitől tartózkodjunk?

A haskörfogat mérésével viszonylag pontosan megállapíthatjuk magunk is, hányadán állunk. Nőknél 80, férfiaknál 94 cm a határérték – e fölött már halmozott rizikófaktorokkal kell számolnunk. Tapasztalataim szerint mindenképpen foglalkozni kell már a néhány felesleges kilóval is, hiszen az idő csak újabb kilókat fog magával hozni. Amíg még viszonylag kényelmesen (mozgással, enyhébb fogyókúrával, egészségesebb táplálkozással) megszabadulhat valaki a súlytöbblettől, addig kell belevágni a rossz szokások megváltoztatásába. Felülvizsgálva étkezési szokásainkat, akár egy új szakácskönyv vásárlása és az abban leírtak alkalmazása is segíthet.

A kulcs: hogyan szabaduljunk meg felesleges kilóinktól?

Semmiképpen sem koplalással! Csökkenteni kell a bevitt kalóriát, például úgy, hogy együnk fele mennyiséget. Este hat óra után lehetőség szerint ne étkezzünk. Ha mégis elviselhetetlenül éhesek vagyunk, együnk zöldséget, ha ez nem elegendő, esetleg szárnyas húst, de mindenképpen kenyér és köret nélkül. Étkezzünk sokszor, keveset. Együnk sok halat, zöldséget és kevés szénhidrátot tartalmazó gyümölcsöt. Ügyeljünk a bőséges folyadékbevitelre, cukrot, vagy szénsavat nem tartalmazó italokkal.(víz, "üres" tea). Ne törekedjünk heti 1 kg-nál nagyobb súlyvesztésre! Természetesen mindannyiunk számára nélkülözhetetlen a mozgás, a rendszeres testedzés. Mindenkinek meg kell találnia a számára legkedvezőbb mozgásformát. Lehet ez kocogás, úszás, aerobik, tánc, fallabda, konditerem, kinek mi a legkellemesebb. Fokozatosan kezdjük el, majd idővel növeljük az intenzitást és az időtartamot. A rendszeres testmozgás megkezdése előtt ajánlott a kezelőorvos, kardiológus tanácsát meghallgatni amennyiben van valamilyen ismert betegsége! Hiszem és vallom, hogy tartós testsúlycsökkentést - ezáltal az életesélyeink növelését - csak a mozgás és a diéta együttes alkalmazásával érhetjük el. A rendszeres mozgás segít a stressz leküzdésében is, ami, igencsak rongálva egészségünket, szintén része életünknek. Tűzzük célul a 65 év fölötti várható élettartamot férfiaink számára is!

Nyakunkon a nyár. Tele vannak a lapok hasznos és fontos tanácsokkal: hogyan töltsük el a várva-várt szabadságot a legjobban, leggazdaságosabban. Úgy látszik, külön is készülni kell erre, akkor is ha elutazhatunk valahová, s akkor is ha ezt nem tehetjük meg. A nyár veszélyeiről kérdeztük Dr.Metz Edit kardiológus főorvost, lapunk egészségügyi szakértőjét.

Mindenkit megvisel a nyár, a meleg. Különösen jellemző ez a szív és érrendszeri betegségben szenvedőkre. Az erek ilyenkor a magas hőmérséklet hatására kitágulnak, ezáltal a vérnyomás csökken. Tapasztalatból tudom, hogy a meleg időszakban számos betegnél csökkenteni kell a magas vérnyomás elleni szerek adagját. Természetesen ezt nem javaslom senkinek önállóan, főleg nem ötletszerűen. Ez kizárólag megfelelő orvosi vizsgálatot követően, a kezelőorvos által előírt mértékben alkalmazható.

A melegben ráadásul a szervezet sokkal több folyadékot veszít a verejtékezéssel, mint télen. Olyankor ez 600 ml körül van naponta, a nyári melegben ennek a többszöröse is lehet. Ezért kiemelt jelentőségű a rendszeres folyadék bevitel. Ennek híján a felnőtteknél is előfordulhat a kiszáradás, ami szédülésben, bizonytalanság érzésben, szapora pulzusszámban, vérnyomás esésben, súlyos esetben ájulásban nyilvánulhat meg. Már az első tünetek esetén is pótoljuk a hiányzó folyadékot, igyunk lehetőleg minél több szénsavmentes ásványvizet, napi 2-3 liter mennyiségben.

- Aki nyaralni megy, mire készüljön?

Legtöbben a napsugárzás bőrt károsító hatásait szokták emlegetni, de nem árt arra is ügyelni, hogy a keringési betegségben szenvedőknek a magasabb hőmérséklet vérnyomás-változást idézhet elő, ami nem várt következményekkel járhat. Mint kardiológus, semmiképpen nem javaslom ilyen esetekben a napozást, a fehér is divatszín a nyárban...

Mit ne feledjünk ki az útipoggyászból semmiképp?

A megszokott és az orvos által ellenőrzött gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat és persze némi gyorstapaszt és fertőtlenítőt a kisebb sérülések tisztán tartására. A hasmenés elleni szerek nem feltétlen váltják be mindenütt - különösen a meleg égövi üdülőhelyeken - a hozzájuk fűzött reményeket, ugyanis azok a mi bioflóránk mellett hatnak szervezetünkre. Esetenként hasfájást, bélpanaszokat okozhatnak a kimért jeges italok, gyümölcslevek is. Ilyenkor célszerű a helyiektől tudakozódni, milyen ellenszert javasolnak, hiszen azon a vidéken a zavart okozó mikroorganizmusokra azok hatnak. Érdemes a nyaralás elején egy csekély összeget a megelőzésre szánni és az első tünetek jelentkezésekor megkezdeni a néhány tablettából álló, egy-két napos „kúrát „. A fényvédő krémeket mindenki saját bőre és pénztárcája szerint válogassa össze, de nélkülözhetetlen lehet a szem és a fej védelme is a káros napsugárzástól. A mértékletesség, a helyes táplálkozás sokat javíthat azon, hogyan is telnek majd a regenerálódásra szánt napok, hetek. Erre is igaz: a kevesebb mindenből jobb...

Július közepén az egész ország megdöbbent: a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György edzés közben rosszul lett és már nem tudták újraéleszteni. Sajnos, az eset nem példa nélküli: hazánkban 20-25 ezer ember hal meg így évente, vagyis Magyarországon minden 30. percben a kórházon kívül hirtelen szívhalál áldozata lesz. Lapunk egészségügyi szakértőjét, Dr.Metz Edit kardiológus főorvosnőt kérdezzük:

Mit tehetünk az ilyen tragédiák megelőzése érdekében?

Nagyon is sokat! Ha megfelelő ismeretekkel vértezzük föl magunkat, számottevő esélyt adhatunk a bajba jutottak életben maradásához. A népszerű sorozatokban látottakkal ellentétben komoly felkészülést és kitartást igényel az újraélesztés. A betegek 20-30 %-a nyilvános helyen lesz rosszul, túlélési esélyeik ez esetben nem túl kecsegtetők, hisz újraélesztésükre az első tíz percben van a legnagyobb esély. Akik észlelik a rosszullétet, fontos, hogy begyakoroltan és körültekintően végezzék a műveletet. Úgy gondolom, ha már az iskolai évek alatt megismertetjük a gyerekekkel ezeket a fogásokat és a középiskolás évek alatt készség szintre fejlesztjük az újraélesztési ismereteket, akkor nagyon kevés anyagi befektetéssel a legnagyobb eredményt érhetjük el: életben marad a beteg. Ebben – ha felkérnek rá – magam is részt vállalok!

Mi is ez a manapság oly sokat emlegetett hirtelen szívhalál? Mi okozza és mit kell tennünk, hogy elkerüljük?

A hirtelen szívhalál hátterében, az esetek többségében (70%) a kamrai ritmuszavar, ún. kamrafibrilláció áll. A drasztikusan megváltozott életkörülmények, élethelyzetek, illetve a nagy fizikai, szellemi, érzelmi megterhelések együttesen és külön- külön is kiválthatnak hirtelen szívkatasztrófát. Az ezt kiváltó okok tekintetében mégis nagyon óvatosan kell fogalmazni. Leggyakrabban két tényező szokott hírtelen szívhalálhoz vezetni. Az egyik a szívinfarktus (vagyis a koszorúér váratlan elzáródása), a másik egy halálos ritmuszavar, a kamra fibrilláció. Olyan gyors a kamrai szívműködés, amely a keringés fenntartásához szükséges vérmennyiséget már képtelen továbbítani, ezért az érintett személy elveszíti a tudatát. A két jelenség összefügg egymással, hiszen az infarktushoz, különösen a kezdeti stádiumban társulhat halálos ritmuszavar, ami azonban - ritka körülmények között - genetikai alapon is előfordulhat. Mindkét kategóriában ismert tehát számos hajlamosító tényező, de valamennyiről mégsincs tudomásunk.

Ezeket a hajlamosító tényezőket szoktuk divatosan rizikó-tényezőkként emlegetni. Kérem, említse meg a legfontosabbakat!

Mindenki előtt jól ismertek már a klasszikus ér-rizikó tényezők: a magas vérnyomás és/vagy magas koleszterin, netán megnövekedett egyéb vérzsír-szint; a dohányzás, az elhízás és a mozgáshiány. (Ezekről már ezeken a hasábokon korábban is ejtettünk szót. Szerk.) A kockázati tényezőknek ma már elég jól specifikált, biokémiailag meghatározható formái is vannak. Amennyiben ilyen tapasztalható az érintett személynél – túl azon, hogy még a koszorúerén sem kell kimutatható szűkületnek lennie - akkor ezt a beteget valóban derült égből villámcsapásként, azaz minden előjel nélkül is érheti infarktus. Elsősorban a vérben lévő hajlamosító tényezők biokémiai meghatározása lehetne bizonyos szempontból a kockázati tényezők előrejelzője. Ezeknek a szűrővizsgálatoknak azonban van egy ésszerűségi, gazdasági szempontja is. Valamennyi elméletileg felvetett lehetőséget minden egyes embernél végigcsinálni a valószínűség-szint, valamint a technikai és időtényező okán is - képtelenség. Ám, ha valamennyi vizsgálatot elvégeznék, akkor is maradna még egy lefedetlen valószínűség-szint, ami valamely váratlan esemény bekövetkezése szempontjából mégis csak egy bizonyos információ hiányt jelent, ám a biológiai események olyan bonyolultak, hogy száz százalék biztonsággal prognosztizálni valaminek a nem bekövetkeztét, sohasem lehet.

Gyakran tesszük föl a kérdést: hogyan éljünk, hogyan őrizzük meg magunkat az élet delén túl, hogy látványosan ne öregedjünk?

Az öregedés csak részben kor kérdése. A WHO (World Health Organization az ENSZ egészségügyi szervezete) osztályozása szerint az ember életében a legaktívabb időszakot az alábbi szakaszok követik: áthajlás vagy átmenet kora (45-50-től 55-60 évig), majd következik az idősödés (60-75 éves korig), és csak ezután érkezik el az időskor (75-90 év között), ami fölött csak az agg korról (90-100 évig), valamint a matuzsálemi (100 év felett) korról beszélhetünk. Az eddigi kutatások alapján kimondható: az ember nem naptári évei szerint öregszik. Nincs két egyforma öregedés, minél inkább korosodik valaki, annál inkább különbözik másoktól. A normális öregedés során a korai személyiségjellemzők válnak markánsabbakká, a fiatalkori életstílus meghatározottságával.

Ilyen megközelítés szerint az emberi öregedés nem krónikus betegségek összessége, hanem a szervezet időbeni változásainak folyamata, egyedi jellegzetességekkel.

Valóban! Számos öregedési elmélet létezik, de mindegyikben figyelembe kell venni az adott egyén személyes életútját, az ő társas- és társadalmi viszonyait, a konkrét környezeti feltételeket és számos egyéb tapasztalati tényezőt. Az idősödés ütemét vizsgáló kutatások azt állapították meg, hogy a meghatározó okoknak csupán 18%-a egészségügyi, a környezeti okok 22%-nál voltak elsődlegesek, míg a genetikai tényező 25%-uknál. A legnagyobb befolyást az idősödés ütemére az egyén életmódja gyakorolja (40%!) és ez az a faktor, amit leginkább tudnánk befolyásolni saját érdekünkben. Figyelmet érdemel, hogy ebből az életmód-kapacitásból csak 5-8 %-ot használunk ki! Pedig erre nagy szükségünk lehet, főleg akkor, amikor például a vérnyomásunk is jelzi a változtatások szükségességét.

Ez az állítás alátámasztható konkrét számokkal is?

Természetesen. Az életmód változtatásnak a vérnyomás csökkentésében jelentős szerepe van. Néhány példa erre, több ezer vizsgálati eredmény alapján: 10 kg testsúlycsökkentés 5-20 Hgmm-is elvehet a vérnyomásból. Az étrend egészségesebbé tételét hozó változtatás 8-14 Hgmm-t, a sószegény diéta 2-8 Hgmm-t, az alkohol fogyasztás csökkentése (egyéb előnyein túl) 4-9 Hgmm-t, míg a fizikai aktivitás növelése 4-9 Hgmm csökkenést jelenthet. Ezek az összetevők külön-külön számítandók, amelyek végeredménye alkotó években mérhető többletet jelenthet.

Melyek azok, amelyek az időskorra leginkább jellemzőek?

Amiben a kutatók szinte valamennyien azonos módon nyilatkoznak: van egészséges öregedés. Természetes jelenség, hogy az életkor előrehaladtával a kapacitások fokozatos csökkenése figyelhető meg. A bőr veszít rugalmasságából és az érzékszervi funkciók is beszűkülnek ebben a korban. Relatíve a testtömeg és izomerő is csökken és a hirtelen változásokhoz való gyors alkalmazkodás lassul, csakúgy, mint a mozgások és reflexműködés. A rövidtávú memória csökken, szemüveg- és cédulakeresések tarkítják az idősek napi programjait. Az alvásidő és a napi életritmus változása a személyiséget is befolyásolhatja. Gyakran megfigyelhető a visszahúzódásra való hajlam, és a magányosság az időseknél. Amennyiben egy funkció a fentiek közül gyorsan kezd romlani, az viszont nem a normális öregedés következménye, hanem valamely betegség jele. Ilyenkor ne késlekedjünk felkeresni az orvost. Szeretném nyomatékkal megismételni: az idősödésünk üteméért 40% erejéig magunk vagyunk a felelősek! Sohasem lehet késő az életmód és ha szükséges, akkor az étrend váltás! Törődjünk többet a magunk egészségével!

Legutóbb az idős korra jellemző néhány megállapítást követően egy „ezüsthajú” beteg érdeklődött: lehet-e, hogy a szívműködés betegsége miatt dagadt be a lába?

Sajnos lehet – mondta el kérdésemre Dr.Metz Edit kardiológus–belgyógyász főorvosnő, lapunk állandó egészség megőrzési szakértője. Az egyik típusos jele a szívelégtelenségnek, ha a beteg lábai megdagadnak. De természetesen a lábdagadásnak más okai is lehet. Ugyanakkor szívelégtelenség gyanújára utal, ha a beteg rövid időn belül legyengül, fullad és a benne lévő folyadékot szervezete nem tudja rendre üríteni. Szívünk fő funkciója, hogy mozgásba hozza vérünket, ami oxigénnel és tápanyagokkal látja el szervezetünk összes szerveit és szöveteit, ill. eltávolítja az élettani funkcióik során keletkezett anyagcseretermékeket. A szívelégtelenség, mint betegség azt jelenti, hogy a szív már nem képes elegendő vérmennyiséget biztosítani a szervek és szövetek oxigén– és tápanyagellátásához. A szív pumpa funkciója csökken illetve egy másik típusú szívelégtelenségben a szív elernyedési képessége csökkenés, ezek következtében emelkedik a vérnyomás a szív kamráiban. Az ún. „raktárakban” – a láb és a hasüreg valamint a tüdő vénáiban – túl nagy mennyiségű vér gyülemlik fel, amit a szív nem képes pumpálni.

Mekkora a baj, ha megállapítja az orvos a szívelégtelenséget?

Mindenki józan mérlegelésére bízom: idei adatok szerint a felnőtt lakosság közel 3 %-a szenved ebben a betegségben, közülük a 65 év felettieknek a 6-10 %-a is érintett lehet. Az is ismert, hogy ez a szám egy évtized alatt megduplázódhat! És még egy sokkoló adat: akiknél szívelégtelenséget állapítottak meg, azok 20-30 %-a a diagnózis felállítását követő 2,5 évben meghalhat – adequat kezelés nélkül. Ez egy közepes progressziójú rosszindulatú daganat halálozásával egyezik meg. Véleményem szerint még mindig nem tudunk elég harcosak lenni ahhoz, hogy megértessük: ennek a betegségnek a felismerése sem nélkülözheti a szigorú összefogást háziorvos, kardiológus és beteg (s annak családja, szűkebb-tágabb környezete) között. A betegség tüneteinek csökkentése, életminőségének javítása, és a betegség súlyosabbra fordulásának lassítása, megakadályozása lehet segítség. És persze, mint mindenben: a MEGELŐZÉS!

Honnan tudhatjuk, hogy szívelégtelenségben szenvedünk? Milyen tünetekre figyeljünk és mik az azonnali teendők?

Természetesen a szakorvostól. Gyengeség és gyors kifáradás, nehézlégzés, lábdagadás a szívelégtelenség első jelei. Mivel a szív képtelen az egész keringő vérmennyiség pumpálására, a többletfolyadék az erekből kikerülve különböző szervekben és szövetekben pang, rendszerint a lábfejekben, lábikrákban, hasban és a májban., illetve a tüdőben. Akik ilyen betegségben szenvednek hajlamosak súlygyarapodásra a láb, és olykor a has lágy szöveteinek duzzadása, illetve a tüdőben is felhalmozódó folyadék miatt. A láb és máj duzzanat egyértelműen tapintható, a tüdőben pangó folyadék meg fizikális vizsgálat során hallható, esetleg kikopogtatható. Különösen súlyos esetekben a folyadék felszaporodhat a hasüregben is. Mint mondtam, a segítség mikéntjét a szakorvosi kivizsgálás tudja konkretizálni. A szív ultrahangvizsgálata egyebek között segít a szívműködés paramétereinek az ellenőrzésébe, segíti a szívelégtelenség típusának meghatározását és döntő szerepe van a gyógyszeres kezelés hatásának megítélésében. Az elektrokardiogram (EKG) grafikus módszer a szív nagyságának és ritmusának értékelésére. A szívelégtelenség kialakulásának veszélyét az ismert módszerekkel tudjuk leghatékonyabban csökkenteni: az életkornak megfelelő fizikai aktivitás – lehetőleg heti több alkalommal, zsírban és konyhasóban szegény ételválaszték a táplálkozás során, dohányzásmentesség és a feltétlen szükségesnél nem több kávé ( maximum 2-3/nap) és az alkoholfogyasztás minimalizálása, testsúly csökkentése. Mindezek igazán akkor hatnak, ha nem csak fizikai, hanem lelki-szellemi állapotunkat is sikeresen karbantartjuk, sose feledjük a baráti találkozásokat, beszélgetéseket, okosan összeállított szabadidős programokat.

Több olvasónk érdeklődött, mit tegyen: több marék gyógyszert kell naponta beszednie. Vannak, amiket évek óta, és vannak, amiket rövidebb ideje írtak fel számukra. A TV-ben viszont azt látják, hogy azok, akik a gyógyhatású készítményeket szedik, egyre egészségesebbek...
Dr. Metz Edit főorvosnőt, lapunk állandó egészség megőrzési szakértőjét kérdezem: mi legyen a gyógyszerekkel?

Gyógyszer ellenes vagyok magam is! „Prímum nil nocere!” – elsősorban nem ártani – szól egy régi latin mondás a gyógyítók felelősségéről. Biztos, hogy az orvosok többsége valóban őrizkedik a szándékos károkozástól, de sajnos akaratlanul is tudunk ártani. Fontos, hogy nap, mint nap gondoljunk Paracelsus figyelmeztetésére: „Minden anyag viselkedhet méregként!”. Néhány számot erről: Az USA-ban évente kb 140.000 halált okozó kivédhetetlen, nem várt eseményt regisztráltak (Adverse Drug Event - ADE), amelyeknek 28 %-a(!) megelőzhető lett volna! A drug itt nem csak gyógyszert, hanem egyéb gyógyhatású készítményt is jelölhet... Az Evidence Based Medicine (EBM - a bizonyítékokon alapuló orvostudomány) több tízezer beteget bevonó klinikai vizsgálatokon alapul, ezekből kiindulva határozható meg egy betegség optimális gyógyszeres kezelése. Olyan kezelési útmutatásokat használ, amelyek alapján az adott betegségben irányadó, hogy milyen gyógyszert kell alkalmazni ahhoz, hogy állapotromlás, vagy a korai halál elkerülhetővé váljon. Nézzünk egy példát a belgyógyászat nem kardiológiai területéről is: sokak által ismert tény, hogy a vese funkció 40 éves kor felett minden emberben – ha kismértékben is - de csökken. Kezeletlen cukorbetegség ezt megtizenkétszerezi! Másként mondva: negyvenéves kezeletlen cukorbeteg tíz év alatt (!) vesepótló kezelésre – dialízisre – szorul. Tehát, jól meghatározott esetekben a gyógyszer szedése szükséges! A háziorvos és a szakorvos által felírt gyógyszereinket ne dobjuk a szemétbe! Amennyiben soknak tartjuk, kérjük meg kezelőorvosunkat azok felülvizsgálatára és az ő tanácsai, előírásai szerint járjunk el, semmiképpen ne csupán a médiák hatására. A háziorvosnak, vagy a szakorvosnak figyelemmel kell lenni a többi szedett készítményre és minimalizálni kell az egymással „interakcióba” lépő gyógyszerek káros mellékhatását a betegre. Klinikai vizsgálatok azt is kimutatták hogy öt gyógyszer egyidejű szedése esetén a matematikailag lehetséges interakciók száma 10!

A reklámokból azt halljuk: a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények szinte mindenkinél javulást hoztak.

A szervezetbe kívülről bevitt anyagokat a máj bontja le. Egyes anyagok gátolják, mások gyorsítják ezt. Amennyiben gyógyszerről van szó, annak piacra kerülését megelőző több évig tartó vizsgálatokból pontosan tudjuk: melyik készítmény hogyan bomlik le a májon keresztül. Serkenti, avagy gátolja a lebontó mechanizmust. A gyógyhatású készítményeknél nincsenek megbízható klinikai vizsgálatok. Ki gondolná például, hogy a grapefruit lé fogyasztása egyes – néha megkerülhetetlenül alkalmazandó - kardiológiai gyógyszerek hatásának megnyújtásához (pl. túl alacsony pulzus, túlságosan lecsökkent vérnyomás) vezethet. Ez csupán példa, de ezen kívül számtalan olyan termék van a piacon, amelynek az összetétele pontosan nem is ismert. Így tehát semmit nem tudunk arról, hogyan bomlik le a májban, milyen hatással van más készítmények lebomlására. A legkevesebb, amit megtehetünk, hogy részletesen beszámolunk a gyógyhatású termékeket javaslónak a szedett gyógyszereikről, hogy annak ismeretében tegyen felelősen javaslatot a kiegészítők milyenségére és mértékére. De tény, hogy amíg a gyógyszer felírásáért az orvos felelőséget kell, hogy vállaljon, addig természetgyógyászati készítményt csak saját felelősségünkre szedhetünk...

Közelednek az ünnepek. A szeretet - ami talán legfontosabb mindnyájunk életében – olyan ajándék, amivel pénz nélkül is megajándékozhatjuk egymást az év minden napján. Ugyanakkor mindnyájunk komoly igénye, hogy olyan dolgokkal lepjük meg szeretteinket, amire nyíltan, vagy titkon vágyódnak. Átgondolt, előre jól megtervezett vásárlással mindez megvalósítható. S hogy mindez hogy kerül az egészségügyi tanácsok közé? Megkérdeztük Dr. Metz Edit főorvosnőt, van-e ötlete a karácsonyfa alá való cikkekről.

Nem szeretnék csalódást okozni olvasóimnak, természetesen az egészség-tudatos vásárlást tartom jelen esetben is célravezetőnek. Szerény lehetőségek mellett is lehet számtalan dolgot választani, amelyek nem csak dekoratívak, hanem nagyon hasznosak is. Megszokott már sok háztartásban a vérnyomásmérő készülék. Több fajtát is kínálnak a forgalmazók, rendkívül eltérő árakon. Megbízhatóság tekintetében a legpontosabb értéket a felkarra rögzíthető mandzsettától várhatjuk. A csuklóra avagy az ujjra erősíthető készülékek – a szakmai ajánlások szerint – nem tudják ezt garantálni.

Mit ajánlhat még jó szívvel?

Olyan eszközt, ami segít a „megmozdulásban”. Ez lehet akár egy ugrókötél, vagy egy expander, néhány garnitúra kézi súlyzó, futócipő, vagy akár túrabot is. Lényeg, hogy ezek a „eszközök” olyanok legyenek, amelyek a megajándékozott kedvteléseivel nem ellentétesek, kedve lesz használni azokat és sikerül ezekkel a mozgás örömét is megadni annak, akinek adjuk. Hiszem, hogy a személyre szabott ajándék lehet a megoldás karácsonyi gondjainkban. Olyan, amelyikről joggal hisszük, hogy nem csak hasznos, hanem kedvet is ad nap, mint nap a mozgásra.

Drágább ajándék akkor mi lehet még?

Ezt nehéz általában megítélni. Közhely, hogy legdrágább kincsünk az egészség, tehát ezzel nem tudunk semmit szembe állítani. Mondják, hogy az ember fiatal korában minden energiáját - benne az egészségét is – beleöli abba, hogy több pénze legyen. Amikor megöregszik, akkor minden pénzt megadna azért, hogy egészséges(ebb) lehessen. Komolyra fordítva a szót, aki valóban változtatni szeretne életmódján, rendszeresen mozogni, edzeni kíván, akkor szüksége lehet olyan eszközre, amivel a pulzusát tudja mérni. Hiszen tudnunk kell, hogy edzéseinket milyen pulzusszám mellett tanácsos végezni. Ezt mindenki saját magának meghatározhatja az alábbiak szerint: 220 – mínusz az adott személy életkora, s mindennek a 60%-a. Ezen a pulzusszámon, fokozatosan emelve az időtartamot, elérve a heti 2-3-szor 1/2-1 órát, hatásosan tudunk küzdeni a túlsúly ellen és karban tudjuk tartani szív és érrendszerünket. Hogy milyen mozgásformát választunk, pl futás, biciklizés esetleg táncolás vagy más mozgás, azt szintén saját belső igényünk (illetve pénztárcánk) szabja meg, és ezáltal határozhatja meg, teljesen szabadon engedve fantáziánkat, a karácsonyi ajándékot is – szobakerékpár, futószőnyeg, leg magic, aerobik, tánc CD stb...

Ön miket írt fel már a bevásárló listára?

Természetes, hogy fiaim – akik mindketten versenyszerűen kézilabdáznak – egy-egy hasznos kiegészítőre számíthatnak. Hogy mire? Várjuk meg a gyertyagyújtást, ők is hűséges olvasói a lapnak!

Kék, vagy sárga, zöld és fehér pirula az, ami segít(het) a férfiasság bizonyításában – halljuk a reklámokban. Ma már megszokottá vált az alkalmazásuk. A fiatalok körében végzett szexuális felvilágosítás az évek során visszaszorult, miközben a zömmel az idősebbeket sújtó potenciazavarok szóbeli kezelése a teljes nyilvánosság előtt zajlik. Mi a véleménye erről lapunk kardiológus szakértőjének, Dr.Metz Edit főorvosnak?

Gyakran vélik úgy: az impotencia urológiai természetű betegség. Valóban, a beteg testrész gyógyítását az urológus kollégák végzik, de a hímvessző merevedési zavarai a verőerek szignifikáns mértékű károsodására is utalhatnak, s ez a károsodás jelezhet egyéb más szervekben – például a szívet ellátó koszorúerekben is – meszesedéseket, szűkületeket. A merevedéshez az ellátó erek fokozott vérbősége szükséges, amennyiben viszont ez akár csak egy szűkület miatt gátolt, már nem következik be.

Úgy tűnik, akkor az impotencia több orvosi szakterületet érintő kérdés...

Valóban, és éppen ezért ketté kell választani a problémát: organikus (szervi eredetű), vagy pszichés okok játszanak közre a betegség kialakulásában? Az előző kezelésére elfogadhatónak tartom a különböző potencia fokozók alkalmazását. A pszichés természetűek esetében azonban kétségeim vannak. Nemrég egy harminc év alatti, sportos testalkatú fiatalember jelentkezett a rendelőben az egyik szakorvos kolléga javaslatára, azzal a kéréssel, hogy vizsgáljam meg és járuljak hozzá bizonyos gyógyszer alkalmazásához.
Megvizsgálva és kikérdezve a beteget nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal inkább egy pszichológusra, mint bármilyen tablettára van szüksége. Munkahelyén olyan mértékű teljesítmény-kényszer alatt dolgozik nap, mint nap, ami zavart okozott a szexuális életében is. Biztos, pillanatnyilag megoldást jelent az ilyen felszíni kezelés, de rossz belegondolni: a hátralévő életét csak serkentő szerek mellett tudja teljessé tenni.

Tehát a férfiúság megőrzésében a testi adottságok mellett a lelki tényezők is fontos szerepet kapnak?

Annyira, hogy ez fordítva is igaz. Egy 70 év fölötti betegem a legutolsó kontroll vizsgálata alkalmával arra kért, írjak fel neki olyan gyógyszert, amivel „férfierejét” fokozhatja. Az ő világszemlélete szerint az élet teljessé tételéhez hozzá tartozik a szex is, és ettől nem akarja sem magát, sem a párját megfosztani. Mire ezt végigmondta, már rá is tettem a pecsétet a receptre... Ezekkel a példákkal csak azt szerettem volna jelezni, hogy nincs két egyforma eset potenciaügyben sem. Van akinél a lelki gondozás, másnál a gyógyszeres kezelés, vagy egyéb természetes szerek és módszerek és a legsúlyosabb esetekben kisebb, vagy nagyobb művi beavatkozás hozhat eredményt. A sok lehetőség mellett azonban nem mindegy, melyik jelenti a legkevesebb kockázatot. Úgy gondolom, a reklámok készítőinek erről is illene beszélniük.

Nagyon sok negatív kritika éri újólag az orvosi társadalmat.

Legutóbb az egyik kereskedelmi csatorna esti magazinműsora mutatta be azt a rejtett kamerás felvételt, amivel bizonyították: 3000.- Ft-ért bárki kaphat akár hamis személyi okmányokkal is látleletet, sosem volt sérüléséről. Az egyik országos napilap pedig abból a felmérésből szemezett adatokat, amelyből kiderült: bár kevesebbet, mint tavaly, de most is átlag 4.000 Ft hálapénzt adnak a betegek az orvosoknak.

Ennyire orvos ellenes a közvélemény?

Érdekes lenne megtudni, a betegek milyen arányban osztják a kutatók és a médiák által sugallt orvos és egészségügyellenes vélekedést? Magam is kedvelem az oknyomozást, hisz belgyógyász-kardiológusként napjában több tucatszor igyekszem kideríteni a betegek panaszának okát az elmondott tények, a vizsgálat eredményei és rendszeresen (vizsgákkal igazolt) frissített tudásom alapján. Mint orvos, nem tehetem meg, hogy ne a beteg oldalán álljak. Aki hozzám fordul, eszembe nem jut, hogy azt higgyem: nem tiszta szándék miatt kéri a vizsgálatot és annak eredményét. A Hippokratészi-eskü nem a csalók és gazemberek leleplezéséről szól, mint ahogy az ügyvédtől, vagy rendőrtől, sem várja el senki, hogy gyógyítsa valakinek a krónikus betegségét, pedig ők is esküt tettek.

Véleménye szerint mi lehet ennek a – most már jó ideje tartó – hangulatkeltésnek az oka?

Biztos számtalan dolog játszik itt szerepet, de én a szándékos demagógiát, az ismerethiányt és a személyes felelősségvállalás hiányát tartom a legfőbb bajnak. Az utóbbi kettő ellen mindannyian tehetünk. Az ismerethiányt jelentősen csökkenthetik például az ilyen fórumok, ahol - mint lapunkban – a megjelenő, egészségtudatos életmódra ösztönző írások megjelenhetnek. A személyes felelősségre álljon itt egy másik példa: „média-hír” volt ugyancsak, hogy egy vidéki klinikán egy tabletta bevétele után meghalt egy beteg, sugallva azt is egyben, hogy azért, mert lelkiismeretlenül bánt vele az orvos, nem figyelt rá eléggé. Azt már később nem forszírozta a sajtó, hogy az elhunyt igen súlyos, azidáig kezeletlen betegségben szenvedett, mert sosem fordult orvoshoz panaszaival… Nem kívánom szépíteni a helyzetet, csupán azt jegyzem meg: az orvosok csoportja éppen olyan, mint bármely más foglalkozási ághoz tartozó csoportja a társadalomnak. Többségében becsületesen, túlhajszoltan végzi hivatását, de előfordulhat itt is, mint minden más foglalkozási ágazatban, kevésbé becsületes, talán korrupt ember is. Sajnos az orvosi fizetés és a társadalom erkölcsi megítélése olyan alacsony, hogy orvosaink nagy része már külföldön gyógyít. Az itthon maradottak nem győzik a munkát, emiatt több hónap előjegyzéssel kell számolnunk a műtéti eljárásoknál, szakrendelésekben. Érdekes módon, eddig egyetlen esetben sem hallottam, hogy számon kérték volna a médiák felelősségét... Néhány napja egy telefon szaküzletben jártam, garanciális hibát kellett javíttatni. Nagy volt a tömeg. Átlagosan fél óra volt egy ügyfél. Nyugodtan, békésen dolgoztak. Senki sem reklamált, mindenki várta a sorát. A szakrendelőben sokkal kevesebb idő jut egy betegre, kintről állandóan halljuk az egészségügy szidalmazását, pocskondiázását, holott nem egy telefonról van szó, és a mi munkánk felelőssége mindenki által elismerten nagy.

Ön szerint ennyire nagy a baj?

A bevezetőben említette a Fókuszban elhangzottakat. Azóta több illetékes elmondta, hogy a dolog ilyen beállítása csúsztatás. A látlelet kiállítási díja a 3000 Ft, ami nem az orvos vagy az asszisztensnő zsebében megy. Azt gondolom mindenütt vannak kirívó példák, minden foglalkozási ágban vannak jók és elmarasztalhatók. És végül, egy adat, ami nem titok – bár ezt a közvélemény kutatók nem szokták idézni: az állami egészségügyi intézményekben egy 50 éves, két szakvizsgával, két középfokú nyelvvizsgával rendelkező szakorvos havi nettó fizetése 130.000 Ft. A többit a bulvárlapokra bízom.

Jelentős változások várhatók a világ népességének korösszetételében:

2050-re a 64 évesnél idősebb emberek aránya a jelenlegi hétről tizenhat százalék fölé emelkedik - jelezte a német Szövetségi Statisztikai hivatal egy korábbi kutatás tapasztalatai alapján.

Igaz lehet ez nálunk is?

Természetesen, hiszen ezek az általános megállapítások valamennyiünkre vonatkozhatnak. Öt évvel ezelőtt öles betűkkel hirdették a médiában Michael Succow greifswaldi ökológiaprofesszor megállapítását: a Föld már régen nem a természetes, hanem rohamos tempóban öregszik. „A saját érdekünkben elengedhetetlenül szükséges megvédeni mindazt, ami a természet eredeti állapotából még megmaradt. Szükségünk van a természetre lelki egyensúlyunkhoz” – hangsúlyozta.

Úgy gondolom, mindkét részét érdemes megszívlelni az idézetnek. Környezet-károsításban már több generációnyi „előnyre” tettünk szert. A minket körülvevő természet „vény nélküli” gyógyhatása senki előtt nem ismeretlen, gondoljunk csak egy jól sikerült túra, vagy akár egy kiadós séta utáni kellemes elfáradásra. A ránk köszöntött tavasz bőséggel kínálja a jobbnál jobb programokat: akinek van, annak a saját portája rendbetétele ad felfrissülési lehetőséget, akik pedig saját telek nélküliek, azok számára korlátlanok a lehetőségek, csak az irányt kell megválasztaniuk. Akár a Duna part, akár a fővárostól Vácig tartó kerékpárút hétvégi forgalmát nézem, biztatóak a jelek! A természet újra felfedezésének időszakát éljük.

Magam is tapasztalom, hogy a kirajzás egyre többeket érint. Öröm látni, hogy sok gyerek is együtt tekeri a pedált szüleivel, nagyszüleivel. Ez is hozzásegíti őket a lelki egyensúly biztosításához?

Feltétlen, hiszen ezek a mai óvodások, kisiskolások – akik egy másik felmérés szerint egyre kevesebben vannak (!) – ezeken a hétvégi programokon sajátítják el azokat a magatartás-mintákat, amelyek annyira kívánatosak. A szűkebb-tágabb környezet rendjéért viselt felelősség tudata, a szép, gondozott kert kialakításában részvétel öröme a személyiség fejlesztését is szolgálja. A mozgás szeretete és a rendszeres túrák során a rövidebb, hosszabb távok teljesítésének igénye könnyen kialakítható ebben a korban. A természetjárás növeli a kitartást és az önismeretet, és ami az egyik legfőbb haszon: módot ad a beszélgetésekre is. A számítógép interaktív programjai erre ritkán képesek, nem beszélve az állóképesség növeléséről!

Ma a középkorú honfitársaink egy része is igényelné, hogy valaki kicsit nógassa, bíztassa a mozgásra, a környezet-tudatosabb életmódra őket, mert náluk a napi elfoglaltságok forgatagában ennek igénye elhalványult már. Legtöbbet természetesen ezért mindenki maga tehet, de jut szerep a családnak,a szűkebb-tágabb társaságnak, a civil szervezeteknek. A kor az egészség megőrzésben nem hátrány és nem akadály! A megerősödő napsugarak jótékony hatását az tudja kihasználni igazán, aki sokat tartózkodik a szabadban, egészen közeli kapcsolatot tartva a természettel. Az egészséggel.

Színes fóliák hirdetik a Dunakeszi Szakrendelő II.emeleti ablakain:

kardiológiai és szív-ultrahang magánrendelés kezdte meg itt működését. A központi strerilizáló új berendezéseket kapott, a korszerűbb eszközök helyigénye töredéke a korábbiaknak. Az így felszabadult helyet vette bérbe magánrendelése számára lapunk kardiológus tanácsadója, Dr.Metz Edit főorvosnő.

Ismert és elismert magánorvosa lett városunknak Főorvosnő az elmúlt évben. Rendelőjének címét egymásnak adták át a gyógyulni vágyók. Mi indokolta a költözést?

Elsősorban a betegek érdeke. A korábbi helyen is a második emeleten dolgoztam, de itt az akadálymentesítés megoldása – az ÁNTSZ által megszabott egy éven belül – minden reális alapot nélkülözött. Sajnos, akik a különböző szívproblémáik miatt orvoshoz fordulnak, gyakran már jelentős súlytöbblettel, nem ritkán izületi problémákkal küszködnek. Ezek az emberek nehezen birkóztak meg a lépcsőkkel. Most szintén a másodikon rendelek, de ide kényelmes lift hozza fel a betegeket, nem okoz problémát a tolószékkel való közlekedés, vagy akár a mellékhelységbe eljutás sem. Itt tágasabb tér áll a várakozók rendelkezésére is. Minőségi különbség nincs a két helyszín között, hiszen mindent úgy alakítottunk ki, ahogy azt az erre vonatkozó szakmai előírások megkövetelik.

Mennyiben különbözik az itteni rendelő a korábbitól? Bővül esetleg a szolgáltatásai köre?

Reményeim szerint igen! Előrehaladott tárgyalásban vagyunk gyermekkardiológus kollégával. Bízom benne, hogy rövid időn belül, sikerül a rendelések időpontjait harmonizálni, és akkor kulturált körülmények között tudunk lehetőséget teremteni a város, valamint vonzáskörzete beteg gyermekeinek magán kardiológiai szakellátására. A felnőttek számára végzett kardiológiai állapotfelmérés, EKG, szív-ultrahang- és a terheléses EKG vizsgálat mellett a gyermek szív-ultrahang vizsgálatok elvégzésére is kitűnően alkalmas az eszközünk. Szakrendelőnk hordozható - Vivid-E tipusú készüléke, amelyet az amerikai General Electric forgalmaz - ma az egyik legkorszerűbb a világon. A fenti eszközökkel a gyermekek számára is lehetővé válik a teljeskörű kardiológiai kivizsgálás, amelynek ma már elengedhetetlen része a része a szív-ultrahang vizsgálat is.

Rendelési időpontjai változtak?

Lényegében nem. Hétfőn 16.00-18.30 között, míg péntekenként váltakozva várom a hozzám fordulókat. Páros héten 08.30-11.00 között, míg páratlan héten 16.00-18.30 között találhatnak meg a Dunakeszi Szakrendelő II. emelet 225. rendelőjében.

Lapzárta előtt több érdeklődő telefont kaptunk olvasóinktól az áprilisi szenzációval, a mexikói sertésinfluenzával kapcsolatban. Kérdéseiket továbbítottuk lapunk állandó egészségügyi szakértőjének.

Sokan szeretnék tudni: a helységmegjelölésnek van-e funkciója? Miért mexikói ez az új fertőzés?

Mert ott bukkant föl és ott szedte első áldozatait. Nem az első eset ez a történelemben, hogy országnévhez kötik a fogalmat: 1918–19-ben bolygónk nagy részén végigsöpört a spanyolnátha, az influenza „A” vírusának első és egyúttal legpusztítóbb világméretű járványa, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború; a két évben mintegy 50 millió (a legszerényebb becslések szerint 20 millió, a legdurvábbak szerint 100 millió) ember halt meg a járványban. Ezzel a „teljesítményével” a spanyolnátha az emberi történelem legtöbb áldozatot szedett járványa. A kórokozó vírus hatékonysága és gyors terjedése a többszöri mutáció eredménye: az áldozatok jobbára védtelenek voltak az új betegséggel szemben. Megjegyzem, a spanyolnátha kitörésének helyét és körülményeit nem sikerült megállapítani. Nevét onnan kapta, hogy először Spanyolországban írták.

Tulajdonképpen mi a sertésinfluenza?

Eredetileg ez a sertések ragályos, heveny légúti betegsége, melyet a különféle sertésinfluenza A-vírusok idézhetnek elő. Leggyakoribb a H1N1 altípus A sertések között is levegőben porladó váladékcseppek (aeroszol), illetve közvetlen vagy közvetett kontaktus révén terjed. A sertések között is levegőben porladó váladékcseppek (aeroszol), illetve közvetlen vagy közvetett kontaktus révén terjed a vírus. Sok országban rutinszerűen oltják a sertéseket is a betegség ellen. Bár a sertésinfluenza-vírus általában fajspecifikus, és csak sertéseket fertőz, de néha átlépi a fajok közötti határt és emberi megbetegedéseket is okozhat.

El kell mondani azt is, hogy nincs olyan adat, mely azt bizonyítaná, hogy az új (sertés)influenza megfelelően kezelt és elkészített sertéshús vagy abból származó húskészítmény elfogyasztása révén terjedt volna emberre. A influenza-vírust a sertés és más húsok elkészítéséhez általánosan ajánlott 70°C főzési hőmérséklet elpusztítja.

Megbetegítheti-e az új influenza A-vírus az embert?

Igen. Sporadikus, emberre terjedő megbetegedéseket és az emberekről az állatokra terjedő influenza-járványokat az 1950-es évek óta alkalmanként kimutattak, általában a sertésekkel kapcsolatban álló személyekben (sertésgondozó, állatorvos, stb.) között.
A tünetek hasonlóak a szezonális emberi influenza tüneteihez (hirtelen kezdetű láz, légúti tünetek és hasmenés is lehetséges), de a klinikai kép széles határok között változhat a tünetmentes fertőzéstől a halált okozó súlyos tüdőgyulladásig. Korábban, 1976-ban az Egyesült Államokban egy katonai táborban sertésinfluenza-járvány zajlott, a katonák között 200-nál is több megbetegedést észleltek, 12 beteg kórházi ápolásra szorult, egy meghalt. 2005 és 2009 januárja között a kontinensen 12 fertőzést izoláltak, haláleset nem volt. Fontos tudni, hogy az emberekben, illetve a sertésekben lévő H1N1 vírusok különböznek egymástól.

Miért különösen jelentősek a jelenlegi sertés influenza megbetegedések?

A jelenlegi járványt okozó influenza az ÁNTSZ hivatalos információi szerint madár-, sertés- és emberi influenzavírus-géneket is tartalmaz, korábban pedig még nem találkoztak ilyen kombinációval - valamint ez a vírustörzs képes emberről emberre terjedni, az általa okozott megbetegedések pedig súlyosak. Ne feledjük: száz esztendővel ezelőtt tízmilliókat pusztított el az akkori influenza járvány – közel két esztendő alatt. Ma, amikor alig több, mint egy óra alatt kerülik meg az űrhajók a földet, gyakorlatilag pár nap alatt a föld minden részére eljuthat a vírus, s mire a légiközlekedésben bevezetik a globális biztonsági intézkedéseket, már mindenhová eljuthattak a kórokozók.

Mit tegyünk, hogy megvédjük magunkat (és másokat is!) a fertőzéstől?

Maradjunk a hagyományoknál: igyekezzünk egészségesen élni! Alvásunk, táplálkozásunk, életrendünk járuljon hozzá, hogy minimalizáljuk a stresszt, lehetőség szerint minél többet legyünk a szabadban és korunkhoz, edzettségünkhöz mérten sportoljunk. Gyakran és alaposan mossunk kezet szappanos vízzel, ennek hiányában az alkoholos alapú kéztisztító is segíthet. Ha beteget ápolunk, gondoskodjunk arról, hogy külön legyen másoktól, valamint takarjuk el orrunkat és szánkat, amikor foglalkozunk vele, ehhez használhatunk megvásárolható orvosi maszkokat, de mi is csinálhatunk otthon ilyeneket - ezeket viszont vagy ki kell dobnunk használat után vagy szakszerűen fertőtlenítenünk kell őket. Emellett szellőztessünk gyakran és a beteg környezetét rendszeresen fertőtlenítsük. Ha mi magunk fertőződünk meg, ne menjünk emberek közé, pihenjünk, igyunk rengeteg folyadékot, köhögés vagy tüsszentés esetén takarjuk el orrunkat és szánkat eldobható zsebkendővel, ezek után alaposan mossunk kezet, valamint betegségünkről tájékoztassuk családunkat és barátainkat. Őket kérjük meg, hogy lássanak el minket gyógyszerekkel vagy vásároljanak be nekünk, ne mi legyünk azok, akik ezt a zsúfolt helyeken beszerezzük, mert „nincs más dolgunk”. A betegség komoly dolog! Néhány napos fegyelmezett „ágynyugalom” nekünk és környezetünknek is regeneráló lehet.

Társaságban élcelődtek a háziasszonyon:

biztosan szerelmes, ha ennyire elsózta a levest. Ő csodálkozott, hiszen eddig senki nem kifogásolta, hogy ez baj lenne. Az egyik résztvevő megjegyezte, hogy ez baj, mert vérnyomás problémákra is utalhat a dolog.

Igaz ez? – kérdeztük lapunk állandó kardiológus szakértőjét.

Sajnos lehet benne igazság. Az, ha egy asszony szerelmes, az persze semmiképp nem baj, pláne, ha a párjába… A gond a sózás körül van, amit úgy hisznek sokan, hogy a magyaros ételek kötelező velejárója. Denton A. Cooley, a világhírű texasi szívsebész professzor írta az 1300 szakcikkének egyikében, hogy az ember genetikailag kőkorszaki táplálkozásara van programozva. Akkor, amikor még nem fedezte fel a sót és kénytelen volt táplálékát anélkül elfogyasztani, s bár az ősember életkora jelentősen kevesebb volt a ma élőkénél, de a szív és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás ismeretlenek voltak számára. Közismert tény, hogy az emberi szervezetnek a valóságos sóigénye nem több napi 5 grammnál. Öt évvel ezelőtt vizsgálták ennek mértékét hazánkban és az országos kép akkor (is) lesújtó volt: a férfiak napi 18,3 gramm, a nők napi 14,1 gramm sót fogyasztanak!

Ezek szerint a dohányzáson, az alkoholon és a kábítószereken kívül a só is kockázati tényező?

Valóban így van! Kutatások százai igazolták: a sófogyasztás és a magasvérnyomás-betegség között ok-okozati összefüggés van! Vizsgálati adatok bizonyítják, hogy a vérnyomás-emelkedést előidéző sóbevitel küszöbértéke az 5 gram/nap. Ennél nagyobb mennyiség bevitele a kutatók véleménye szerint meghaladja azt a mennyiséget, amit az emberi szervezet kezelni tud. Ebben az esetben ez a magasvérnyomás-betegség kialakulásának meghatározó elemévé válik. Ebben természetesen közrejátszhat az is, ha a vese genetikai vagy szerzett veseműködési hiba következményeként nem képes eltávolítani a szervezetbe került sótöbbletet. Amennyiben a napi sóbevitelt sikerül fent említett 5 grammos kívánatos mértékre csökkenteni, akkor a vérnyomás értéke hipertóniásoknál 5/2 Hgmm-el, idősebb korban pedig 6,3/2,2 Hgmm-el csökken. Annyit jelent ez, hogy a koszorúér betegségek, szélütés kockázatát 6-15 %-al is csökkenthetjük!

Mi a gyakorlati megvalósítása a sóbevitel csökkentésének?

Nem az, hogy tegyük el az asztalról a sótartót! Azonban csínján bánjunk vele! Magyarország is bekapcsolódott az Európai Unió National Salt Initiative programjába, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy az élelmiszerek sótartalmát csökkentsék 4 év alatt 16 %-al. Első lépésként a következő 12 élelmiszer csoport sótartalmát csökkentik: kenyér, húskészítmények, sajtok, készételek, levesporok, reggeli cereáliák, egyes halkészítmények, halkonzervek, burgonyapehely és különféle fűszeres falatok, éttermek ételei, kifőzdék termékei, kiszállított készételek, szószok, fűszerkészítmények, ételízesítők és különféle burgonyakészítmények. Otthon is megvannak a lehetőségeink. A gyakori sózás helyett számtalan magyaros fűszer használatával tehet ízletessé tenni étkeinket. És még egy új eredmény, ami ebben a témakörben figyelemre méltó: a British Medical Journal közelmúltban publikált tanulmánya szerint napi 150-600 ml tej, joghurt vagy kefir fogyasztása 4-6 hét alatt 13/8 Hgmm-es vérnyomáscsökkenést eredményezhet. Egy egészséges módszerként ezt is érdemes kipróbálni, s ha már mindenképpen ragaszkodni szeretnénk a só használatához, akkor a csökkentett nátriumtartalmú (hiszen a konyhasó nátriumklorid) tengeri és növényi sókészítményeket használjunk és ajánlott a csökkentett nátriumtartalmú ivóvizek fogyasztása is.

Őssejt – botrányról cikkezett minden lap a hónap elején.

Aztán, új szenzációra lelvén, elcsitultak a botrány krónikák. Maradtak azonban jelentős kételyek az olvasóban. Néhányat mi is megosztanánk lapunk állandó egészségügyi szakértőjével.

Az egyik legutolsó hír szerint, debreceni kardiológusok is végeztek őssejt beültetést – sikerrel.

Csupán a tárgyhoz illő precizitás okán szeretném megjegyezni: az Orvosi Hetilap 2007. februári számában számoltak be a Debreceni Egyetem Kardiológiai Intézetének vezető kutatói annak a kisebb klinikai vizsgálatnak az eredményéről, amely során 8 szívizom infarktust szenvedett beteg saját csontvelőjéből nyert őssejteket ültettek be a szívizomzatba. Hat hónapos kontroll vizsgálat azt mutatta, hogy mérhető - 6-7 %-al javult az őssejt beültetéssel is (!!!) kezelt betegek bal kamrai összehúzó képessége. Azóta ilyen jellegű vizsgálatokra ott nem került sor. Budapesten is végeztek hasonló vizsgálatokat, értékelhető eredmény nélkül.

Megkérem, foglalja össze, mi is az őssejt és mi a funkciója a gyógyításban?

Minden élőlény szervezetében megtalálhatók az őssejtek. Hiányuk esetén a szervezet nem tudna regenerálódni, és akár néhány óra leforgása alatt elpusztulhatna. A Nemzeti Egészségügyi Intézet meghatározása szerint: „Az őssejteknek figyelemre méltó képességük van arra, hogy számos különböző típusú sejtté fejlődjenek a szervezetben. Mintegy javítórendszerként szolgálnak, elméletileg végtelen számban tudnak osztódni, hogy újra lecserélhessenek, tehát pótoljanak más beteg sejteket. Amikor az őssejt osztódik, a keletkező új sejtekben megvan az a képesség, hogy vagy őssejtek maradjanak, vagy pedig egy másfajta, szakosodott szerepű sejtté váljanak, mint például egy izomsejt, egy vörös vérsejt, vagy agysejt.” Az egészséges szervezetben másodpercenként csaknem egymillió sejt pusztul el, melyet a jól működő szervezet észrevétlenül pótol, az őssejtek révén... Az embrionális fejlődés korai stádiumában – az első két hétben - a sejtek még minden irányban képesek differenciálódni. A magzat fejlődésének 15. napjától azonban megkezdődik a szakosodás. A felnőtt szervezetben már csak kisszámú, ún. szöveti őssejt az, amelyik bármely sejt szaporítását tudja elvégezni osztódással. Ezek a szöveti őssejtek fontos szerepet töltenek be a sérülések regenerációjában és a folyamatosan megújuló szövetek (például a vérképzőrendszer) fiziológiás működésében.

Ezek szerint az őssejtek korlátlanul javíthatnak az elhasználódott sejtek pótlásában?

Szó sincs róla! A jelenlegi klinikai vizsgálatoknál a betegek saját(!) őssejtjeiket kapták vissza. A kardiológia területén 2001-től számoltak be külföldi kutatócsoportok infarktust követően elvégzett saját őssejt beültetések tapasztalatairól. Megismétlem: saját őssejtet telepítettek, a szív koszorúerein keresztül, a hagyományos, nyugati orvoslás szabályai szerint. Ebben az esetben az őssejtek eredete természetesen ismert, a kilökődés veszélye gyakorlatilag kizárt és az ezzel kapcsolatos rizikók minimálisak. A szívizom infarktust követően egy bizonyos szívizomrészt vérrel, vagyis táplálékkal ellátó ér elzáródik, így elhalnak ezek a sejtek, csökken a szív funkciója. A csontvelőből nyert saját őssejtet azután szívkatéteres eljárással juttatják a megfelelő helyre a szívben. Sajnos, a jelenlegi vizsgálati eredmények nem adnak okot a feltétlen optimizmusra. Az egy éves kontroll vizsgálatok nem erősítették meg a további javulást, a rövidtávú funkciójavulás nem bizonyult tartósnak. Meg kell jegyezni: a ma meglévő vizsgálati adatok kisszámúak. Végső következtetés levonásához nagyszámú betegvizsgálat, pontosan meghatározott kritériumrendszer szükséges.

Tehetünk-e valamit az őssejtjeink megóvása, esetleg szaporítása érdekében?

Jelentős, sőt meghatározó tényező az őssejtek mindenkori számának alakulásában az egészséges életmód, a változatos táplálkozás, a sok mozgás és a stressz elkerülése. Kutatások megállapítása szerint a testmozgás az egyik leghatékonyabb őssejtfokozó, de termelődését például a fokhagyma fogyasztása is elősegítheti. Az alkohol és a kávé azonban csökkentőleg hat rá!